pillanat:
pillanat, ami megmarad
de egy perc alatt
szertefoszlik. fejemben megvillan,
lelkem felszívja, szétárad,
tovarepül a gondolat,
utánanyúlok, elillan.
ez megy percről percre,
a világ emlékeimmel van tele,
ott hagytam az utcasarkon,
a főtéren, a barna padon,
rajta van a ruháimon,
a falamon és asztalomon,
a zöld fűben és kék égen,
a csapvízben és levegőben.
mindenütt én vagyok, voltam, leszek.
félek.
látom a szelet, fákat borzol,
de nem érzem, nem hallom.
szürke az ég, a kedv,
minden egyre megy.
fullasztó levegő, élet,
halott vagyok míg meg nem élek.
jobb vagyok a sátánnál,
rosszabb egy angyalnál,
nem vagyok senki se,
kétlábonjáró kérdőjel
vagy talán annyi se,
sokan vesznek körül,
nem is lennék egyedül,
de úgy érzem belül
szívem kicsit sem örül.
magány.
ettől félek igazán.
légy vagyok ki ablaknak megy,
látom a túloldalt de nem megy.
láthatatlan akadály,
próbálkoznék, de nem megy már.
látom, de nem érinthetem,
van értelme? nem.
semmi. de itt vagyok,
sóvárgok, álmodozok,
gondolatokkal játszok,
"majd ha így meg úgy, ez és az"
pillanatok. elmúlnak.
csak én maradok magamban
vágyaim körében, egy ablakban.
