Minden, ami Én

Fuh.. lassan 1 éve nem írtam ide :D pedig mennyi minden történt tavaly december óta. Feltehettem volna verseket, képeket, rajzokat de valahogy meg is felejtkeztem az egészről :S Persze ebben a blogban nemcsak ezekről volt szó de eredetileg ez lenne a célja :D

Tul sok mindenbe nem is szeretnék belemenni...Szerelmi életemmel kapcsolatban az elmúlt 1évben 3 "férfival" is összehozott a sors. Az egyik kamuból szeretett, a másik nem tudom mit akart :D a harmadikkal végülis önhibámon kívül csesztem ki, és csak ezt bánom, azt nem hogy vége lett. És most van valaki aki hű...na jo ebbe most nem kezdek bele később folyt. köv. ;D

2010 május,júniusában sikeresen leérettségiztem hurray! :D pedig hm alig tanultam valamit szoval ahhoz képest büszke vagyok magamra :Đ Felvettek egy pesti főiskolára, idegenforgalmi szakmenedzsernek tanulok, igaz nem ez volt a cél, ez inkább egy kerülő út a célom felé :) Legelején mikor blogolni kezdtem azt írtam nem tudom mit akarok. Most már tudom, turizmussal szeretnék foglalkozni, és eltelt már egy félév és szeretem és érdekel és tényleg ezt akarom csinálni. A sors fintora hogy nagymamám ugyanabban a helyzetben volt ilyen idős korában mint én. Tanári pálya vagy turizmus. Mivel édesanyja úgy tartotta hogy a vendéglátósok nem tisztességes nők...ezért kénytelen volt tanárnak menni és mai napig bánja valahol. Remélem én ezt nem fogom megbánni :)

És most már jönnek a félévi vizsgák kicsit parázok :D csak a 2es legyen meg mindenből xĐ

Hamarosan felteszem az új verseket, képeket, rajzokat ;)

Türelem

Könnyű a reggel de nehéz a szívem,
Egy könnycsepp kicsordul belőlem,
A lelkem már szállna,
Ha az élet nem bánja,
Hogy új reményt keressen.

A napfény ha megtalál,
Onnantól szép lesz a táj,
Az érzés ha körbevesz
Tudom jól minden rendben lesz.

De addig, még várni kell,
Hogy egy szebb holnap jöjjön el.
De addig, még fájni fog,
Míg egy pillanat jobbat nem hoz.

És én tűrök, én várok,
Addig míg Rád nem találok,
S az ég újra kék lesz,
A jégből megint víz lesz,
Ezért kereslek én Téged.

A napfény ha megtalál,
Onnantól szép lesz a táj,
Az érzés ha körbevesz
Tudom jól minden rendben lesz.

De addig, még várni kell,
Hogy egy szebb holnap jöjjön el.
De addig, még fájni fog,
Míg egy pillanat jobbat nem hoz.

S az ég újra kék lesz,
A jégből megint víz lesz,
A türelem teremt majd Téged.

Fiatal korába készítette ezeket a rajzokat,főként ismert emberekről. Szerintem csodaszépek,volt amelyikről először azt hittem hogy egy fénykép :) Büszke vagyok rá hogy ilyen tehetséges és igazán sajnálom, hogy nem foglalkozott tovább ezzel. Remélem egy nap én is ilyen szépen fogok rajzolni *.*

Már fel is tettem youtube-ra az egyik dalomat címe "Mindent szabad" :) a linkblogba megtalálhatjátok, katt rá és már nézhetitek ill hallgathatjátok ;) örülnék a kommenteknek is köszi :D

Törődj velem de hagyj békén,
Ez az érzés mi bennem van.
Légy mellettem, adj teret,
Lelkem kétfelé szakad.

Imádlak és gyűlöllek,
Nem bírlak de eltűrlek,
Tisztellek és megvetlek,
Akarlak mégsem kellesz.

Kínok közt vergődök,
A napfényt várom.
Szívem beleremeg,
Oly nagy hiányod.

Tekintetem tekinteted keresi,
Testem melletted akar lenni,
Szívem szíveddel dobbanna,
Lényem mást nem akarna.

Már nem remegek,
Félelem vesz körül,
Félek eltűnsz s nem jössz vissza,
Lelkem már sose örül.

Kívánságot dobok a szélbe,
Vegye el Ő, s teljesítse.
Ha megtudod súgd a fülembe,
Hogy ez kettőnk közt maradjon örökre.

Ezt a verset az egyik volt barátomhoz írtam, őszintén szolva nekem nagyon tetszik :) az egyik legszebb versemnek gondolom. Megmutattam neki is még mikor együtt voltunk. Reakció: "aha tök jó" Bevallom egy picit szarul esett xD Így oszd meg valakivel mit érzel... :) Na nem baj azért remélem nektek tetszeni fog

Tegnap életem eddigi legrosszabb hírét kaptam. Meghalt a legjobb barátom, Sönpi. 2éve ismerkedtünk össze igaz csak itt a neten tartottuk a kapcsolatot, de mégis vele szinte mindennap beszéltem és egy igaz barátra találtam benne. Tavalyelőtti nyáron kiderült hogy leukémiás... Az egyik legrosszabb betegség, és pont ő kapta el...pont ő... Rengeteget szenvedett a másfélév alatt, dokikról dokikra járt, ezalatt az idő alatt leginkább kórházban volt, persze én mindvégig tartottam vele a kapcsolatot, és szörnyű volt olvasni ami néha történt vele. De mégis reménykedtem jobban lesz és meggyógyul. Pedig tudhatattam volna sőt talán tudtam is hogy ebből nem lehet felgyógyulni. Mégis már egy ideje úgy tűnt kilábal belőle mert már jobban volt, de derült égből villámcsapásként jött mikor még az egyik szemére meg is vakult...nehezen viselt mindent, és már hetekkel ezelőtt mondta nekem hogy mindegy merre csak dőljön el az a bizonyos mérleg, és megértettem, mert neki ez már csak szenvedés volt. És nehezen de elfogadom hogy az hogy meghalt, jobb, így már könnyebb neki. De akkor sem tudom teljesen elfogadni. Egy életvidám, velem egyidős fiú aki remekül gitározott, aranyos volt, kedves, őszinte, jó humorú, sokan példát vehetnének róla, és éppen őt kellett elragadnia a nagyfőnöknek. Én pedig magányosabbnak érzem magam, és még most is elfog a sírás ha rágondolok. Most találkoztam először szembe a halállal, szörnyű, irtózatosan szörnyű. Soha senki nem fogja őt pótolni, és mindig a szívemben lesz, már életében mélyen a szívemben volt,de most senki nem tudná kiszedni onnan. Senkinek nem kívánom hogy megéljék egy jóbarát elvésztését, inkább azt kívánom mégjobban becsüljétek meg azt a barátotokat mert kitudja meddig lesz még nektek, meddig fogtok együtt nevetni, beszélgetni,használjátok ki a vele eltöltött pillanatokat.

Sönpihez, az én fijamhoz, és barátomhoz =):

Mikor megismertelek,
Csak egyszerű fiú voltál,
Nem tudtam ki vagy,
Te mégis boldogan írtál.

Gyorsan megszerettelek,
Megértettél, megnevettettél,
Szívem olykor hevesen dobbant,
Bevallom tetszettél.

De aztán barátként gondoltunk egymásra,
Neked jött a szerelem,
S engem is elragadott,
Úgy éreztem szép minden.

De jöttek a csalódások,
Te mégis meghallgattál,
Elmondhattam bánatom,
Mosolyra csaltad a szám.

Voltak jóízű beszélgetések,
Bár sosem láthattalak,
Úgy tekintettem Rád, mint testvér,
Nem volt más, csak szép pillanat.

Szerettelek sőt szeretlek.
Köszönöm amit értem tettél,
Velem együtt nevettél, sírtál,
A legszexibb lánynak tekintettél,

S mindezt hálálni már nem tudom,
Ott vagy fent a mennybe,
Én még mindig idelent. Hiányzol.
Remélem látsz onnan engem.

Írom a verset, könnyeim hullnak,
Veled lennék. Ugye tudod?
Puszilnám az édes arcodat,
S ölelnélek míg meg nem unod.

Sajnálom. Sajnálom ha rosszat mondtam,
Ha rosszat tettem,
Akaratlan, buta döntés volt,
De tudtad hogy szeretlek.

S én tudom hogy szeretsz.
Boldogan élj fent tovább,
Nekem itt élsz a szívemben,
Hiszen Te vagy a legjobb barát.

Sönpi, nyugodj békében, nagyon szeretlek!

pillanat:

pillanat, ami megmarad
de egy perc alatt
szertefoszlik. fejemben megvillan,
lelkem felszívja, szétárad,
tovarepül a gondolat,
utánanyúlok, elillan.
ez megy percről percre,
a világ emlékeimmel van tele,
ott hagytam az utcasarkon,
a főtéren, a barna padon,
rajta van a ruháimon,
a falamon és asztalomon,
a zöld fűben és kék égen,
a csapvízben és levegőben.
mindenütt én vagyok, voltam, leszek.
félek.
látom a szelet, fákat borzol,
de nem érzem, nem hallom.
szürke az ég, a kedv,
minden egyre megy.
fullasztó levegő, élet,
halott vagyok míg meg nem élek.
jobb vagyok a sátánnál,
rosszabb egy angyalnál,
nem vagyok senki se,
kétlábonjáró kérdőjel
vagy talán annyi se,
sokan vesznek körül,
nem is lennék egyedül,
de úgy érzem belül
szívem kicsit sem örül.
magány.
ettől félek igazán.
légy vagyok ki ablaknak megy,
látom a túloldalt de nem megy.
láthatatlan akadály,
próbálkoznék, de nem megy már.
látom, de nem érinthetem,
van értelme? nem.
semmi. de itt vagyok,
sóvárgok, álmodozok,
gondolatokkal játszok,
"majd ha így meg úgy, ez és az"
pillanatok. elmúlnak.
csak én maradok magamban
vágyaim körében, egy ablakban.

Kinyíltak szemeim, felkeltem.

Nem tudtam hol vagyok, szétnéztem.

Sötét szoba, sötét tárgyak,

A fehér falon még sötétebb árnyak.

Kezdett derengeni, de még nem éreztem

Azt, ami valójában történt velem.

Kinéztem az ablakon,

Fehérség látszódott mindenhol.

Hideg hóval teli tél volt,

Szemem csak úgy cikázott itt-ott,

A fák között, amiket havas szél borzolt,

Az utcán, ahol senki sem tombolt.

Csendes volt minden,

Túl csendes, hogy értsem.

Aztán az ablak üvegét nézve,

Egy alakot láttam az ágyban heverve.

Sietve megfordultam, megdöbbentem,

Az ismeretlen bámult engem.

Nő volt, azt felfedeztem,

Teste finom idomai jelet adtak nekem.

Tekintete mégis oly merevnek tűnt,

Szeme se rebbent, szája sem görbült.

Fehér volt, mint a kinti táj,

Tudtam többet nem kel fel már.

Közelebb léptem és rájöttem

Az estét ezzel a nővel töltöttem.

Iszogattunk, szórakoztunk,

Minden percben jól elvoltunk.

De egy hideg késre pillantottam

És abban a pillanatban hasába nyomtam.

Majd elhátráltam ijedtemben,

Fel sem fogtam mit is tettem.

Emlékszem, ahogy eldőlt a puha takaróban és párnákban,

Ahogy úszott minden az ömlő vérárban.

Igen ő az, ott a kés középen,

Megalvadt vér a tenyerében.

Befogta fehér ruháját,

A szőnyeget is ragacsos vörösség járja át.

Sírnék, de nem megy, kiáltanék, de nem tudok,

Hozzáérnék, de áthatolok…

Kétségbeesve járok föl s alá

Míg szemem egy tükörre nem talál.

Belenézve elszörnyedek,

Mert ott az ágyban én heverek.

Évinek hívnak de szólíthatsz Vicának is :D 17 éves vagyok, gyöngyösi, végzős gimnazista, hogy hova tovább.... az isten tudja :D érdekel a bölcsészettudomány, vendéglátás- és turisztika valamelyik majd csak összejön :P Mit is mondhatnék egész jó életem van :) normális család, jó barátok, elég sokan szeretnek akik meg nem...hát őket én sem :D úgyhogy igazán nincs is okom panaszra :) de néha mégis... néha akkor is egyedül érzem magam, meg nem értettnek, mint az átlagos tizenévesek. Szeretném megváltani a világot, újat alkotni hogy felnézzenek rám, boldogan élni míg meg nem halok. Szerintem ezzel szinte mindenki így van :) De sajnos az élet nem ilyen egyszerű bármennyire is annak gondolják egyesek, meg hogy élvezni kell minden pillanatot és nem kell törődni semmivel, hát szerintem ez nem teljesen így van, ha mindenki csak hajszolná az élvezeteket akkor már rég nem lennénk sehol.. de hát ízlések és pofonok :D

Alapjába véve szeretek élni, mert szeretem például a természetet. A naplementét, napfelkeltét, a hegyeket, a zöld dombokat és réteket, amikor kék az ég, télen mikor esik a hó, vagy mikor esik az eső és süt a nap és a végén látom a szivárványt :)) szerintem ezek olyan dolgok amikért érdemes élni. És ha ezeket az ember megörökíti akkor biztos hogy sosem felejti el ^^ én is ezt teszem ha meglátok valami felejthetetlen csodát :) szeretek fotózni, igaz csak telefonnal :D de már megy a gyűjtés egy rendes gépre :) Legszivesebben egésznap magamnál tartanék egy fényképezőt és minden percben fotóznék, mert mindenben van valami szép és egyedi amit érdemes másnak is látnia. A másik "mániám" a rajzolás. Nagyon szeretek portrékat rajzolni, főként emberek arcát, annyiféle érzelem tükröződik benne :) Csak gyakran túl hamar összecsapom :S pedig ha szánnék rájuk időt akkor szerintem egy tökéletes másolatot tudnék alkotni (és ezt nem felvágásként mondom :D) akár 1-2 hónap alatt.

Na de most jön a két főkedvenc amit imádok csinálni. Zenélni és verseket illetve dalszövegeket írni :) Ennél jobb módja nincs is hogy az ember kifejezze magát, elmondja mit érez, mit,hogyan lát. Elég sok versem van már, egy része amatőr de van olyan ami még nekem is tetszik és ez nagy szó :D általában szomorúbb hangvételű verseket írok, szerintem egy borúsabb hangulatút jobban le lehet írni, mint azt ha vidám vagyok. Legalábbis én több lehetőséget látok benne :) de ez nem azt jelenti hogy folyton csak búslakodok, meg magamba zárkózok hanem ha rámjön ilyen érzés azt leírom, ha boldog azt valahogy nem tudom úgy megfogalmazni. Mert amúgy én rengeteget nevetek xD szeretek is :) ha a nevetés tényleg hízlalna huh már az ajtón se férnék be :D

A zenével kapcsolatba 7évig jártam zeneiskolába, ebből klarinétoztam 7évet és mellette zongoráztam 3évig, bár azt még most sem hagytam abba mert van itthon szintetizátorom de már nem játszok olyan intenzíven :/ Mert aztán jött egy nagy szerelem :D A gitározás ^^ tudom manapság ez olyan divathangszer lett, de én nem azért kezdtem el mert huh ez a menő, engem sosem érdekelt mi éppen a "trendi"... egyszerűen elvarázsoltak a húrok hangjai és ahogy a nagy gitárosok koncerteztek és élvezték minden pillanatát azt nagyszerű élmény volt látni :) úgyhogy 8.ba úgy döntöttem én is belekezdek :D Vettem egy klasszikus gitárt, ő volt Fekete István alias Pityu :D életem első szerelme (L) sokat játszottam rajta leginkább red hot chili pepperst akkoriban rájuk voltam nagyon kattanva :P 2évvel ezelőtt pedig nyáron dolgoztam, és mivel elég jól kerestem vettem egy elektroakusztikus gitárt :) sx poison scorpion ^^ ő az én Samum :D a második szerelmem :P ( a klasszikust tesómnak adtam időközben neki is kedve támadt hozzá :D) Vele már szerepeltem is iskolai ki mit tudokon mondhatni nagy sikerrel :)) azóta is nagy hévvel vagyok a gitározás iránt, ha időt tudok szánni rá akkor előveszem és pengetek ami csak eszembe jut :D az előadók már bővültek metallica, incubus, three days grace, fall out boys, matisyahu, john frusciante, al di meola, tankcsapda, road, meg régebbi magyar dalok :) És már saját számaim is vannak :) nem sok, 5szám de egy demonak megfelelne xD már van videóm majd felteszem ide :)

Szóval ezek az én szenvedélyeim :D nem tudom hogy károsak e de az tuti hogy senki nem tudna leszoktatni róluk :P Már hozzám tartoznak =))